A cikkaz Európai Unió a keletkezésekor aktuális elnökségi triójának munkaügyi feladatait, azok teljesülését, és további céljait mutatja be. Az írás számára kiváló alkalmat adott két rendezvény, melyet 2010 nyarának elején e témában tartottak. A szerző megállapítja, hogy az elnökségi trió minden tagja felismerte, hogy ma az Európai Unió számára a foglalkoztatottság növelése a legfontosabb cél. A válság most még komoly veszélyeket hordoz magában.
A munkaügyi és szociális intézményrendszer szervezetileg, szabályozásban, módszertanilag egymástól elkülönül, jóllehet az általuk kiszolgált ügyfélkör számos tekintetben azonos. Az integrációt szolgáló törekvések legegyszerűbb, de a kapcsolódó ügyfélkör kiszolgálása tekintetében jelentős változást nem hozó formális döntése a munkaügyi és a szociális ágazat irányításának közös minisztériumba szervezése volt. Ezt a formális megoldást az elmúlt években több, jelentőségében eltérő, de céljában, tevékenységében és eredményében összehasonlítható modell követte.
Több mint ötven helyi szakember fejtette ki a véleményét egy közelmúltban befejezett kutatás keretében arról, hogy mit kellene tenni a foglalkoztatási helyzet javítása érdekében az egyik leghátrányosabb helyzetű régióban. A legfontosabb következtetés: a segítséget nem elég felülről és kívülről várni, a helyzetváltoztatás reális esélyei elsősorban az egyének szintjén adottak.