A munkaügyi és szociális intézményrendszer szervezetileg, szabályozásban, módszertanilag egymástól elkülönül, jóllehet az általuk kiszolgált ügyfélkör számos tekintetben azonos. Az integrációt szolgáló törekvések legegyszerűbb, de a kapcsolódó ügyfélkör kiszolgálása tekintetében jelentős változást nem hozó formális döntése a munkaügyi és a szociális ágazat irányításának közös minisztériumba szervezése volt. Ezt a formális megoldást az elmúlt években több, jelentőségében eltérő, de céljában, tevékenységében és eredményében összehasonlítható modell követte.
Több mint ötven helyi szakember fejtette ki a véleményét egy közelmúltban befejezett kutatás keretében arról, hogy mit kellene tenni a foglalkoztatási helyzet javítása érdekében az egyik leghátrányosabb helyzetű régióban. A legfontosabb következtetés: a segítséget nem elég felülről és kívülről várni, a helyzetváltoztatás reális esélyei elsősorban az egyének szintjén adottak.
A hazai foglalkoztatáspolitika céljaiban alapvető váltást jelentett a munkanélküliség helyett a gazdasági aktivitás, a foglalkoztatottság előtérbe állítása. Ez szükséges volt, de a megvalósítást tekintve nem elég átfogó. Maradtak még olyan funkciók és szintek, amelyekben tovább kellene vinni a megkezdett paradigmaváltást: ez elsősorban a lokalitás és a képzés.