A hazai foglalkoztatáspolitika céljaiban alapvető váltást jelentett a munkanélküliség helyett a gazdasági aktivitás, a foglalkoztatottság előtérbe állítása. Ez szükséges volt, de a megvalósítást tekintve nem elég átfogó. Maradtak még olyan funkciók és szintek, amelyekben tovább kellene vinni a megkezdett paradigmaváltást: ez elsősorban a lokalitás és a képzés.
A munkaügyi és a szociális ellátórendszerek vonatkozásában rendelkezésre álló ismeretanyag, társadalmi kapcsolatrendszer, valamint az együttesen elérhető akciók komplexitása egyre inkább felértékelődik a foglalkoztatás növelését célul tűző szakpolitikai döntéshozók és szakemberek számára, akiknek jövőbeli döntéseit kívánjuk támogatni azzal, hogy közzétesszük a HEFOP 2.2.2 projekt megvalósítása során szerzett tapasztalatainkat.
Első munkahelyem a Munkaügyi Minisztérium, első főnököm, Pongrácz László volt, aki mindig arra biztatott, hogy ne ragadjunk bele a sztereotípiákba, időről-időre vizsgáljuk felül a triviálisnak tűnő összefüggéseket is, mert a világ változik, s a számok tartalma mást jelenthet ennek következtében. A csatolt publikáció évtizedek múltán is bizonyítja talán, hogy megfogadtam az útravalót. (A.J.)
Pongrácz László pályafutása során mindvégig kiemelt figyelmet szentelt az oktatásnak. Évtizedekig a Budapesti Corvinus Egyetem tanára volt. Az Egyetem Közgazdasági Kara folyóiratában megjelent cikkemmel emlékezem rá. (F.M.)