2019. március
Az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete által 2019. március 21-én, a szakmai és civil szervezetek számára szervezett konferencián a Bizottság vezető képviselői mutatták be a Magyarországra vonatkozó 2019 évi országjelentést és a következő uniós költségvetési időszakra tervezett beruházási prioritásokat. Az ország gazdasági teljesítményéről, a szociális és foglalkoztatási helyzetéről, a 2021-27-re vonatkozó beruházási perspektívákról szóló, valamint az európai kohéziós politika jövőjébe is bepillantást nyújtó előadások legfontosabb megállapításain túlmenően elsősorban a munkaerőpiacra, oktatásra és szociálpolitikára vonatkozó főbb következtetéseket részletezzük.
Bevezetőjében Zupkó Gábor nagykövet, a Képviselet vezetője vázolta az európai szemeszter mechanizmusát. Elmondta, hogy az országjelentésről folyamatban lévő széleskörű kormányzati egyeztetések és konzultációk után, májusban kerül sor az ország-specifikus ajánlások megfogalmazására, melyeket a Tanács – s annak tagjaként a magyar kormány is –június végén hagyja jóvá.
Manfred Bergmann, a Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóságának igazgatója összességében elismerően nyilatkozott magyar gazdaság helyzetéről, rámutatva egyúttal a továbblépést sürgető körülményekre. Kiemelte a foglalkoztatási és a munkanélküliségi folyamatok pozitív alakulását, csakúgy, mint a biztató GDP-növekedést, ám a növekedési tartalékok elapadása, valamint a világgazdasági kockázatokra történő felkészülés szükségessége új hangsúlyokat érvényesítését követeli meg. Magyarország mostanáig főként a foglalkoztatás bővítésére alapozta gazdasági növekedését, ám – ahogy azt a munkaerőhiány is illusztrálja -, ennek a modellnek fokozatosan kimerülnek a tartalékai. Ezért a gazdaságpolitikának egyre inkább a termelékenység javítására kellene fókuszálnia, amely tekintetében a régió többi országához képest az elmúlt évtizedben lemaradás történt, különösen a szolgáltatási ágazatokban.
Az igazgató hangsúlyozta, hogy az erőteljes növekedési teljesítmény kedvező feltételeket jelenthet a szükséges reformok végrehajtásához, azaz, amelyek a termelékenység javítását, a növekedés alapjainak megerősítését, a gazdaság ellenálló képességének fokozását és a felzárkózási képesség erősítését célozzák. A termelékenység érdemi növelése érdekében a jelenleginél lényegesen több forrásokat kellene áldozni a kutatásra, az innovációra, az infrastruktúrára és modern munkaerőpiac által megkövetelt képességekre. A magyar gazdaság előtt álló kulcsfontosságú kihívások pedig olyan további lépéseket sürgetnek, melyek a gazdaság túlfűtöttségének elkerülését, a nemzetközi versenyképesség visszaesésének megakadályozását, valamint a munkaerőforrások szűkülésének orvoslását eredményezik. Mielőbbi intézkedések azért is szükségesek, mert a 2018-ban kiadott országspecifikus ajánlások végrehajtását illetően Magyarország csupán korlátozott előrehaladást ért el; néhány területen mérsékelt előrelépés történt, míg a legtöbb vonatkozásban minimális volt a haladás, vagy egyáltalán nem történt előremozdulás az uniós ajánlásban foglaltak megvalósítása tekintetében.
A foglalkoztatási és szociális helyzet értékelését Katarina Ivanković-Knežević, a Foglalkoztatás, Szociális Ügyek és Társadalmi Befogadás Főigazgatóság igazgatója a foglalkoztatás látványos bővülésének és a munkaerőforrások beszűkülésének taglalásával kezdte. Hangsúlyozta, hogy a gyökeresen megváltozott foglalkoztatási helyzet új megközelítést tesz szükségessé a munkaerő-piaci eszközök és intézmények tekintetében. Pozitív fejleményként emelte ki a közfoglalkoztatás számottevő csökkenését. Megítélése szerint azonban nem csupán a közmunka további visszaszorítása szükséges, hanem a munkaerőhiány által indokolt új megközelítésű kezelése is, különös tekintettel a közmunkások elsődleges munkaerőpiacra irányuló hatékony átterelésére.
A foglalkoztatási helyzet paradox jellemzőjeként emelte ki az igazgató, hogy a munkaerőhiány ellenére a regionális munkaerő-piaci különbségek alig mérséklődnek. Nem csökkentek lényegesen a nemek között és az egyes hátrányos munkaerő-piaci helyzetű csoportok (alacsony képzettségűek, romák, fogyatékkal élők) helyzetében tapasztalható egyenlőtlenségek meghatározó mutatói sem, beleérve a foglalkoztatási esélyek és a bérkülönbségek eltéréseit is, amelyek az EU többi részével összehasonlítva továbbra is jelentősek.
Az igazgató megítélése szerint a foglalkoztatási politikáknak ezért is befogadóbb jellegű munkaerőpiac létrehozására kell irányulniuk. A hátrányos helyzetű, kiszolgáltatott csoportok – köztük a romák és a fogyatékkal élők – munkaerő-piaci eredményei gyengék. A munkanélküliek és inaktívak álláskeresését és képzését segítő egyéb szakpolitikák nem eléggé célzottak. A közelmúltban hozott intézkedések a szükséges reformok helyett inkább a status quo fenntartását célozták, a nyugdíjba vonultak ismételt munkaerő-piaci bevonásával, illetőleg a túlóráztatás növelésével.
Pozitív fejlemény, hogy a munkaerő-piaci eredmények részeként folytatódott a bérek konvergenciája. A válságot követően visszafogott bérnövekedéshez képest, részben a munkaerőpiac szűkülése következtében, 2016-tól a bérdinamika megfordult. Fontos azonban, hogy középtávon a termelékenységgel összhangban alakuljon a bérnövekedés, megelőzendő újabb egyensúlyhiányok kockázatát.
Noha a szegénység a gazdasági növekedésnek köszönhetően érzékelhetően csökkent, továbbra is jelentősek a regionális különbségek. A szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett emberek aránya csökken, bár 2017-ben még mindig az uniós átlag felett volt, és eközben romlott a szociális támogatások és a munkanélküli ellátások megfelelősége. A hangsúly a szociális ellátásokról egyértelműen a munkához kötött családtámogatásokra és természetbeni juttatásokra tevődött át, amelyek nem kellőképpen célozzák a szegényeket. A lakásvásárlási támogatások bővültek, de a szociális lakhatás terén nem történt javulás. Összességében továbbra is jelentősek a regionális különbségek, s ennek részeként számottevő a szegénység és a társadalmi kirekesztés területi koncentrációja.
Az igazgató kitért az oktatási és az egészségügyi rendszer értékelésére is, aláhúzva, hogy mindkettő egyaránt alulteljesít. Az alapkészségekkel kapcsolatos oktatási eredmények és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya jóval az uniós átlag alatt van. A hátrányos helyzetű gyermekeknek kevés esélyük van arra, hogy elsajátítsák a megfelelő alapkészségeket, és hozzáférjenek a magasabb szintű tudást eredményező oktatáshoz. A tanulók társadalmi-gazdasági hátterének az oktatási eredményekre kifejtett hatása továbbra Magyarországon a legnagyobb az uniós tagállamok közül. Az egészségügyi eredmények rosszabbak, mint a legtöbb más uniós tagállamban; ez részben az egészségtelen életmódot, részben az egészségügyi ellátás korlátozott hatékonyságát tükrözi. Jelentős társadalmi-gazdasági különbségek vannak a minőségi ellátáshoz való hozzáférés terén. A hátrányos helyzetű csoportok, különösen a romák kimaradása a minőségi oktatásból a humántőke-felhalmozás elszalasztott lehetősége, emelte ki a Bizottság igazgatója. Az elhalasztott lehetőségek pótlása, a szükséges fejlesztések folytonossága érdekében a jövőre irányuló stratégiai gondolkodás megalapozásaként az ez évi Európai Szemeszter keretében a Bizottság eszmecserét indított a tagállamok távlatos beruházási kihívásairól és prioritásairól.
A Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság igazgatója, Vittoria Alliata-di Villafranca előadása betekintést nyújtott a 2021–2027-es programozási időszak kohéziós politikai alapjainak lehetséges magyarországi felhasználásával kapcsolatos bizottsági elképzelésekbe.
Az összességében rugalmasabb, egyszerűbb és modern célokat követő kohéziós politika fókuszában az okos, alacsony széndioxid-kibocsátású és befogadó növekedés támogatása áll, az alábbi öt szakpolitikai prioritás szerint:
1. Intelligensebb Európa - Innovatív és intelligens ipari átalakulás;
2. Alacsony szén-dioxid-kibocsátású és zöldebb Európa;
3. Jobban összekapcsolt Európa - Mobilitás és regionális IKT- összekapcsolódás;
4. Szociálisabb Európa - A szociális jogok európai pillérének végrehajtása;
5. A polgárokhoz közelebb álló Európa - A városi, vidéki és part menti térségek fenntartható és integrált fejlesztése és a helyi kezdeményezések támogatása révén.
Kiemelve a szociálisabb Európa kérdéskörét, horizontális célként a Bizottság javaslata a lemaradó térségeket és a hátrányos helyzetű csoportokat célzó foglalkoztatási, szociális, oktatási és egészségügyi beruházásokat határozta meg, beleértve a kapcsolódó infrastruktúra fejlesztését.
- A foglalkoztatáspolitika legfontosabb célja a javaslat szerint a foglalkoztatáshoz való hozzáférés javítása, különös tekintettel a fiatalokra, a tartós munkanélküliekre és az inaktív személyekre, továbbá a nők munkaerő-piaci részvételének, valamint a munka és a magánélet jobb egyensúlyának előmozdítása.
- Az oktatási fejlesztések középpontjában az oktatás és a képzés minőségének és munkaerő-piaci relevanciájának, valamint az oktatáshoz és a képzéshez való egyenlő hozzáférésnek a javítása, valamint a korai iskola elhagyás csökkentése áll.
- A társadalmi befogadás prioritása a marginalizálódott közösségek integrációjának előmozdítása és az anyagi nélkülözés kezelése.
- Az egészségügyi fejlesztések elsődleges célja a javaslat szerint az egészségügyi és tartós ápolási-gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása és az egyenlőtlenségek csökkentése.
Az Európai Bizottság javaslata szerint a következő programozási időszakban összességében 20,1 milliárd eurónyi kohéziós támogatás segíti elő Magyarországon az okos, alacsony széndioxid-kibocsátású és befogadó növekedést. Az igazgató hangsúlyozta, hogy a részletes, konkrét tervek a kormány és a Bizottság egyeztetésének eredményeként formálódnak majd, melyek nyomon követését javasolta a konferencián részt vevő szakmai és civil szervezeteknek.