Ebben az írásban főként amellett érvelek, hogy egy munkaerőpiac fenntarthatósága önmagában a gazdaság-társadalom-oktatás hármasságában nem írható le. Ahogyan a Római Klub első jelentése is öt tényező egymásra hatását vizsgálta: népesség, ipar, mezőgazdaság, nem megújuló erőforrások, környezetszennyezés. Tehát emberi társadalom és környezetének egyensúlyi helyzetének elemzése nélkül a munkapiac fenntarthatóságáról sem lehet hasznos diagnózist alkotni. Ez az a témakör, amelyet az elmúlt időszakban a zöld gazdaság, zöld készségek, fenntartható fejlődés (és nem csak növekedés), megállapodott gazdaság kérdésköreivel szokás leírni. A Római Klub megismételt jelentésének fő üzenete, hogy „a hatékonyság növekedése a rugalmas ellenálló képesség rovására megy, és ez a társadalom minden szektorában érzékelhető.” Összességében tehát a munkaerőpiacot tekintsük egy komplex rendszer részének. Így belső változóinak figyelemmel kísérése fontos, de nem elégséges feltétele annak, hogy hosszabb távú trendeket rajzoljunk fel. E tekintetben az eredeti vitacikk értelmezési tartományát szélesíteni javaslom, ahol a gazdaság és ezen belül a munkapiac és az oktatás a társadalmi felépítmény része, amely csak a környezeti összhanggal együtt értelmezhető.