Pályaorientáció és tanárképzés

Ez a cikk a pedagógusok pályaorientációban játszott szerepének újradefiniálásához, szakmai felkészítésük újjászervezéséhez szeretne hozzájárulni.

A pályaválasztás támogatása mint pedagógiai feladat értelmezése számos tartalmi változáson ment keresztül az elmúlt három évtizedben. A fogalom tartalmának az átalakulása jól nyomon követhető a pályaválasztás, pályaorientáció, majd életpálya-építési kompetenciák elsajátítása és alkalmazása (career education) fogalomváltozásokkal. A tartalmi átalakulás magával hozta a pedagógus feladatainak a változásait is. Rendkívül érdekes, hogy miközben a fogalom tartalma az elmúlt 25-30 évben többször is változott Magyarországon, a pályaválasztás, pályaorientáció gyakorlati alkalmazása és az alkalmazók (tanárok, tanácsadók, pszichológusok, mentorok stb.), a felhasználók (szülők, gyerekek, családok, munkaadók), valamint a megrendelői (szabályozási) oldal várakozásai legtöbbször megmaradtak a fogalom korábbi pályaválasztás, iskolaválasztás értelmezésénél. Részben ebből is következik, hogy a tanárok pályaválasztási-pályaorientációs feladatainak megvalósítása a mai napig zavaros szakmai felkészítésük hiányos, az iskolai gyakorlat pedig szétszabdalt (Borbély-Pecze, 2010, Suhajda, 2014).

 A tanárképzés várható megújítása során fontos, hogy a statikus szemléletű iskolaválasztás, szakmaválasztás, pályaválasztás helyett a folyamatelvű, a munkaerő-piaci változásokra felkészítő  életpálya-építési kompetenciák elsajátítása és alkalmazása (career education) váljon a pedagógusképzés részéve. Ennek építőelemeit a pedagógusok pályalélektani, pályaismereti és alkalmazott közgazdaságtani felkészítése alkothatja. A pedagógusok szerepkörének kibővítésével együtt érdemes újragondolni a pályaorientációs tanácsadók (career counsellor, adviser) és a tanárok feladatmegosztását.

A tanulmány letöltése

 

Lapszám: 
2017/1