Változnak a nyugdíj melletti munkavégzés szabályai

Komoly változások lépnek életbe 2019. január 1-jétől a nyugdíj melletti munkavégzés terén, mivel a jövőben nem lesz biztosított a Munka Törvénykönyve szerint munkaviszonyban álló saját jogú nyugdíjas. Megszűnik a munkaviszonyból származó 0,5 százalékos automatikus nyugdíjemelés, de akár 14 százalékkal nőhetnek a nyugdíj melletti keresetek. A változások érintik a nyugdíjas szövetkezetek életképességét is, hisz a munkaadóknak – az alacsonyabb munkaerőköltségek okán – várhatóan jobban megéri majd a nyugdíjasok közvetlen, munkaviszony keretei közötti foglalkoztatása. A változás gyakorlati hatásairól, a foglalkoztatók és a tb-ügyintézők jövő évi teendőiről tartottak a napokban konferenciát a NEXON-ban. 

 A változások arra utalnak, hogy a Kormány – elsősorban a munkaerőhiányos területeken – ösztönözni kívánja a nyugdíjasok foglalkoztatását. A törekvés egybeesik a kutatási megállapításokkal is. A HSBC Group tavalyi vizsgálata például kimutatta, hogy a munkavállalók általános teljesítőképessége 65 éves korukban (tehát nyugdíjjogosultságuk idején) csak 5 százalékkal kevesebb, mint „fénykorukban”, 45-50 év tájékán. Nagyfokú pazarlásnak tekinthető, ha a 95 százalékos produktivitással rendelkező munkavállalók tömegesen kivonulnak a munkaerőpiacról. 

A január 1-jétől érvénybe lépő változások tehát azt támogatják, hogy nyugdíjas korú és egészséges munkavállalók ne a visszavonulást, hanem a korukhoz és szakmájukhoz illeszkedő munkavégzést válasszák. 
A társadalombiztosítás jelenlegi szabályai szerint a keresőtevékenységet folytató személy biztosítottnak minősül, így keresetéből, jövedelméből nyugdíjjárulékot, egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulékot fizet. A nyugdíj folyósítása mellett munkát végzők esetében már eddig sem kellett pénzbeli egészségbiztosítási járulékot és munkaerőpiaci járulékot fizetni, de ők is biztosítottnak minősültek. A biztosítottaknak a járulékfizetés fejében a természetbeni egészségügyi szolgáltatáson túl, pénzbeli ellátás, szolgálati idő is jár. 

Jövőre azonban a Munka Törvénykönyve szerint munkaviszonyban álló, saját jogú nyugdíjasnak minősülő személy nem lesz biztosított, így nem fizet majd nyugdíjjárulékot és természetbeni egészségbiztosítási járulékot az ebből a jogviszonyból származó jövedelme után. Vagyis a nyugdíjas munkavállalók esetében 14 %-kal kevesebb kerül levonásra a bruttó bérből, tehát a nyugdíjas munkavállaló nettó jövedelme magasabb lesz. 

Ugyanakkor a nyugdíjas munkavállalók veszteségként élhetik meg, hogy nem kapnak munkabérük után 0,5 százalékos mértékű nyugdíjnövelést, és baleseti ellátásokra, így baleseti táppénzre sem szereznek a jövőben jogosultságot. (Táppénzt eddig sem kaptak, ha nem szüneteltették a nyugdíjfolyósítást.) 
Ismeretes, hogy a nyugdíjas nem csak a Munka Törvénykönyve szerinti munkaviszonyt létesíthet. Módjában áll keresőtevékenységet folytatni más formában is, például megbízási szerződés keretében. Ezekben az esetekben azonban továbbra is fennáll a biztosítási-, így a járulékfizetési kötelezettség, és az ellátásokra való jogosultság, valamint jár utána a 0,5 százalékos mértékű nyugdíjnövelés is. 

Előnyös az a jövőbeni új gyakorlat is, hogy a – közszféra kivételével – nem kell megszüntetni a munkaviszonyt a nyugdíj megállapításhoz, amely amúgy is ellentmondásos volt, és rengeteg adminisztrációt rótt a munkaadóra és munkavállalóra egyaránt. 
A változások következtében sok teendő hárul a foglalkoztatóra is, mert például le kell zárni a biztosítási jogviszonyt, és a nyugdíjas munkavállalónak ki kell adni a „TB-kiskönyvet”, mivel január 1-jétől nyugdíjasnak minősülő személy nem lesz biztosított. 

Budapest, 2018. december 13.