Az elhúzódó gazdasági válság komoly kihívás elé állítja a munkavállalók és munkáltatók képviselői, valamint a kormányok közötti párbeszédet – derül ki az Európai Bizottság ez év tavaszán közzétett, „A munkaügyi kapcsolatok Európában, 2014” című jelentéséből. Míg egyes tagállamokban a szociális párbeszéd szilárd struktúrái segítettek kilábalni a válságból, másokban a kollektív tárgyalási rendszer változásokon esett át, illetve továbbra is gyenge és fragmentált maradt. Kérdés, hogy a válságot követően milyen formát ölt a szociális párbeszéd; mely változások bizonyulnak ideiglenesnek, s melyek fognak állandósulni? Az európai munkaügyi kapcsolatok válaszút előtt állnak.

A munkavállalók és munkáltatók közötti kollektív kapcsolatok főbb tendenciáiról, valamint a kormányok és hatóságok részvételét is magában foglaló háromoldalú, tripartit munkaügyi kapcsolatokról kétévente készülő jelentés 2014 évi kiadványa egyértelműen tanúsítja, hogy az elhúzódó válság, különösen a recesszió későbbi időszakában, jelentős változásokat indukált a szociális párbeszéd szereplői, eljárásai és intézményei tekintetében.

A jelentés értelmében a szociális partneri szervezetek szerkezete és összetétele az elmúlt időszakban viszonylag stabil maradt, ami önmagában is számottevő fejleményként értékelhető. Az Unió legtöbb országában a szakszervezeti arány folyamatos csökkenésének tendenciája jelentősen lelassult a válság első éveiben, mivel a foglalkoztatás és a szakszervezeti tagság is nagyjából azonos mértékben csökkent. Kérdéses, hogy ez az összefüggés a foglalkoztatás fellendülésének időszakában továbbra is fennmarad-e? Ami a munkáltatói szervezetek tagságát illeti, azoknak a hosszú távon egyébként is stabilabb helyzete a válság időszakában sem módosult.

Ezzel ellentétben a válság kitörése óta gyökeres változások következtek be a munkaügyi kapcsolatokat érintő eljárásokban. A kollektív tárgyalási struktúrák – egyébként már jó ideje tartó – decentralizációja folytatódott, mi több, számos országban felgyorsult. Makro-, illetve ágazati szintről a tárgyalások fókusza napjainkra egyre inkább vállalati, munkahelyi szintre került. A kollektív megállapodások szerepe a tagállamok túlnyomó többségében gyengült, a lefedettség 2002. évi 68%-os átlagról napjainkra 61%-ra redukálódott.

A jelentés értelmében különösen a több munkaadóra kiterjedő tárgyalások száma gyérült. Gyakrabban fordul elő továbbá, hogy a szélsőségesen eltérő, merev álláspontok következtében patthelyzettel végződnek a tárgyalások, valamint az is, hogy - többek között a sikertelen kimenettől tartva - nem kezdeményezik a lejáró szerződések megújítását. A kollektív tárgyalások által lefedett területek mértéke is több tagállamban csökkent, néhány dél-európai országban példátlanul alacsony szintre esett vissza.

A jelentés hangsúlyozza, hogy mind a decentralizáció, mind a tárgyalások által lefedett területek zsugorodása, mind a megállapodások által érintett munkavállalók számának csökkentése egyértelmű tendenciák voltak a válságot megelőzően is, döntően a versenyképesség fokozódóan globális jellegének következtében. A válság óta főként a változások sebessége és mértéke változott. Egyrészt azért, mert a szigorúbb szabályozás és a változó gyakorlatok egyre inkább megnehezítik a kollektív megállapodások kiterjesztését szélesebb munkavállalói csoportokra. Másrészt a számos országban bevezetett, a lejárt szerződések újrakötésének mellőzését bátorító szabályozás, a bizonytalan gazdasági helyzettel együtt ugyancsak csökkentette a kollektív tárgyalások kiterjesztését.

Ugyancsak a decentralizáció trendjét erősíti, hogy a kollektív szerződések új klauzulái is növekvő mértékben teszik lehetővé a vállalatok számára, hogy a magasabb szintű megállapodás alól mentesüljenek.

A kormányok és hatóságok közreműködésére épülő háromoldalú, tripartit szociális párbeszéd területén különösen hanyatló tendenciát mutat a válsággal összefüggő kollektív megoldások keresése. Míg a válság korábbi szakaszában a meglehetősen heterogén nemzeti rendszerek összességében kiállták a próbát, a válság kiújuló, többnyire államháztartási konszolidációt igénylő szakasza, illetőleg a recesszió elhúzódó fázisa több szempontból nyomás alá helyezte a munkaügyi kapcsolatokat. Az államadósság-válság egyik következményeként az érdemi tripartit szociális párbeszéd esélyei láthatóan csökkentek azzal, hogy a gyors konszolidációs intézkedéseket követelő körülmények között – avagy azok indokával – a szociális partnerek részvétele visszaszorult a kilábalást elősegítő kormányzati reformokban.

Az államháztartási egyensúlytalanságok korrigálása több tagállamban is a kollektív tárgyalások reformjához vezetett, nem egyszer hatékony szociális párbeszéd nélkül. A válságból való kilábalás időszakában ugyan néhány kormány ismét elkezdett a tripartit együttműködésre összpontosítani, azonban a jövőben dől el, hogy az adott országok kollektív tárgyalási rendszerei újra megerősödnek-e, vagy tovább gyengülnek.

A jelentés összegzése szerint ugyan az elmúlt évek fejleményei aggályokat vetnek fel az európai munkaügyi kapcsolatok tekintetében, azonban mindezek ellenére a legsikeresebb tagállamok példái azt bizonyítják, hogy a strukturált szociális párbeszéd még mindig megfelelő megközelítés a modern gazdaságok komplex társadalmi-gazdasági változásainak kezeléséhez.

A korábbi évekhez hasonlóan a jelentés üzenete egyértelmű: a szociális párbeszéd szilárd intézményeivel rendelkező országok az EU legjobban teljesítő és leginkább versenyképes gazdaságai, amelyek szociális helyzete is kedvezőbb és stabilabb a legtöbb tagállaménál. Ezekben a tagállamokban a szociális partnerek képesnek bizonyultak kiegyensúlyozott politikai megoldásokra, megfelelően reagálva összetett gazdasági-társadalmi fejleményekre.

A pozitív európai példák egyúttal rávilágítanak a nemzetközi versenyképesség biztosításához vezető, a szociális párbeszédben rejlő problémamegoldó potenciált hasznosító út előnyeire is. E stratégia alapját nemcsak a munkaerő költségei képezik, hanem a termékek és szolgáltatások minőségéhez és megbízhatóságához, valamint a megfelelően képzett munkaerőhöz hasonló, nem bérjellegű tényezők. A jelentés konkrét példákkal szolgál a szociális partnerek hozzájárulására a gazdasági, szociális fejlődéshez, többek között a drámaian magas ifjúsági munkanélküliség leküzdésére irányuló erőfeszítésekhez, megerősítve ezáltal is a szociális párbeszéd jelentőségét az európai szociális modell sarokköveként.

Az Európai Bizottság jelentése elérhető: http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=738&langId=en&pubId=7739&type=2&furtherPubs=no