Ne becsüljük le a közmunkát!
Napjainkban gyakran vita tárgya a közéletben és szakmai körökben is a szociális ellátó rendszer reformja, ezen belül is a segély vagy (közcélú foglalkoztatásért kapott) munkabér dilemmája. A segély egy részének átterelése bérformává azt jelenti, hogy az érintett, munkaképes kör bizonyos ideig csak akkor jogosult az államtól juttatásra, ha munkát végez. A változtatás ellenzői – egyebek mellett – azt kifogásolják, hogy az önkormányzatoknál és az állami intézményeknél szervezett ilyen célú foglalkoztatás nem értékteremtő munka, semmilyen kézzelfogható haszonnal nem jár, továbbá a munka világába való visszavezetés célja sem teljesül. Ezt a meglehetősen sommás tézist érdemes megvizsgálni a gyakorlati tapasztalatok tükrében.
Mindenekelőtt rögzítsük: lehettek, lehetnek olyan esetek, amikor a közcélú foglalkoztatás értelmetlen. Aki naphosszat a lapátnyelet támasztja, esetleg a közeli vendéglátó egységet is meg-meglátogatja, akit nem irányítanak, nem követelnek meg tőle teljesítményt, az valóban nem a cél szerint „dolgozik”. (Mellesleg ilyen esetben a foglalkoztató nem is lenne jogosult a programhoz kapcsolódó támogatásra.) Az sem vitatható, hogy a sehol nem használt képzésnek sincs semmi gyakorlati értelme. Attól tartok azonban, hogy egy-egy kirívó, hibás megoldás téves általánosításhoz vezetheti a véleményt formálókat.
Az egyik fő állítás, hogy ezek a programok nem értékteremtő munkát valósítanak meg, azaz gyakorlatilag haszontalanok. Nézzük az egyik fő szegmenset, a közmunkát! 2007-ben 12 program keretében 8,5 milliárd Ft támogatás és 5 milliárd Ft önerő igénybevételével 23.000 fő foglalkoztatását szervezték meg. Olyan tevékenységeket végeztek, mint az állami erdészeti társaságoknál erdőművelés, közútkezelő szervezetek útkarbantartási munkái, vasutak környezetének rendbetétele, parlagfű irtás, önkormányzatok széles körű felújítási, fenntartási feladatai, ár- és belvízvédelmi létesítmények karbantartása, ártéri véderdők telepítése, ápolása. 2008-ban hasonló létszám és 10,5 milliárd Ft támogatás szolgálta az előző évivel egyező célokat. Még 2008/2009 telén is mintegy 10 ezer ember dolgozott. Ki vitatja azt, hogy az erdőtelepítés, erdőápolás értékteremtő munka? Lehet haszontalannak, értelmetlennek tekinteni az utak, vasutak karbantartását, a települési vízelvezető árkok kitakarítását, a parlagfűirtást? Ezek mind-mind a társadalom jólétét szolgálják, egy részük az állam számára jogszabályokban előírt kötelezettség. Az önkormányzatok által szervezett közmunkák gyakori eleme a járdaépítés, épületfelújítás, játszótér-kialakítás. Ezek kifejezetten új értéket állítanak elő.
A FETIKÖVIZIG 2008. évi programja 325 millió Ft, ebből közmunka támogatás 195 millió Ft, saját erő 130 millió Ft (40 %). Egy haszontalan, értelmetlen programra elköltenénk 130 millió Ft intézményi forrást? Ha rendelkezünk is empatikus tulajdonságokkal, nem vagyunk karitatív szervezet. Döntésünket racionális alapon hoztuk: 130 millió Ft önerő felhasználásával a programtól több teljesítményt kaptunk, mint ha azt külső vállalkozók részére fizetjük ki.
Nem az intézményi hasznosság körébe tartozó, de nap mint nap tapasztaljuk: a résztvevők értékelik, becsülik ezt a lehetőséget, mert – sok tévhittel ellentétben – széles körben dolgozni akarnak, s nem segélyből élni. Az igény – a helyi realitásból kiindulva – a hosszabb, és évente ismétlődő közmunkára irányul. Még egy dolgot fontos említeni: minden programunkban 30 % feletti a roma származásúak aránya. Tapasztalatunk szerint a roma integráció egy járható útja a közmunka, mert van elég jelentkező, megfelelő a munkafegyelem és a teljesítmény.
A másik fő állítás (kifogás), hogy a közcélú foglalkoztatással nem valósul meg a munka világába való visszavezetés. Nos, ez maga a munka világa! Határozott idejű munkaviszonyok jönnek létre, annak minden törvényi elemével, jogokkal és kötelezettségekkel. Az, hogy állami intézmény vagy önkormányzat a foglalkoztató, az érintett szempontjából másodlagos. A lényeg, hogy a következő évben is legyen meg a munka lehetősége. A gazdasági társaságoknál meglévő határozatlan idejű munkaviszony teljes biztonságot jelent? Naponta látjuk, hogy nem.
Feltéve, de meg nem engedve, hogy a munka világán az új értéket előállító, határozatlan idejű munkaszerződéseket értjük, érdemes megvizsgálni, hogy a közmunkás (közhasznú munkás) lét hogyan hat egy vállalkozási szférában való munkavállalásra. Tekintsünk két embert (azonos korú, nemű, képzettségű/képzetlenségű, lakóhelyű): az egyik még soha nem dolgozott (nem életszerűtlen!), a másik (esetleg több évben is) közmunkákban dolgozott. Egy vállalkozó, potenciális foglalkoztató melyiküket veszi fel, ha választania kell? Aligha kétséges a válasz. Sőt, megkockáztatom: egy vállalkozás odatelepítésénél szempont, hogy milyen munkaerőt talál. A gyakorlattal rendelkező, munkafegyelemhez, munkarendhez, munkakultúrához szokott potenciális munkavállalók nagyobb vonzerőt jelentenek, mint akik a nulláról indulnak. Ezt a különbséget csak fokozhatja, ha a közmunka programokban jó oktatást is biztosítanak. Hangsúlyozom: jó oktatást, amely hasznosítható szakmai ismereteket, intellektuális felkészülést ad. Pl. az erdészeti és vízügyi képzés ilyen, intézmények és gazdasági társaságok széles körében hasznosítható a megszerzett, igazolt tudás.
A közcélú foglalkoztatás intézményén nem lehet számon kérni a munkahelyteremtést. A mégoly kiváló munkaerő sem eredményez önmagában új munkahelyet – sokszor még a meglévő megtartását sem biztosítja. De a rendelkezésre álló munkaerő színvonala egy tényező a sok közül, amelyet a közcélú foglalkoztatás képes befolyásolni, fejleszteni, ezért mint lehetséges haszonnal számolni kell vele. A közmunka: felkészülés (sportnyelven szólva: alapozás), ami alkalmassá (alkalmasabbá) teszi a munkanélkülit arra, hogy elhelyezkedjen – ha lesz hol. Egy konkrét szám: igazgatóságunk 349 fős közalkalmazotti létszámából 49 fő közmunkásként kezdett nálunk dolgozni.
A közcélú foglalkoztatásnak és ezen belül a közmunkának a közeli években mindenképpen létjogosultsága van. Hozzá kell tenni: jó programokra, jól szervezetten. A pályázatoknak és a lebonyolításnak (pénzügyi és helyszíni műszaki ellenőrzés) biztosítani kell, hogy a célnak megfelelő, hasznos, teljesítménykövetelményeknek megfelelő munka folyjon, szabályszerű elszámolás mellett. Fontos, hogy a társadalom, a programok környezete elismerésével találkozzon az állami pénz ilyen célú elköltése. Hasznos lenne a több évre szóló program, ebben egymásra épülő képzési szintek megtervezése. A FETIKÖVIZIG pl. évi 10 hónapot lefedő roma foglalkoztatási-képzési programot dolgozott ki 500 fő részére – talán egyszer megvalósíthatjuk.
Szóval: egyáltalán nem az ördögtől való a közmunka…