Napjainkban sok szó esik a hosszabb-rövidebb ideig külföldön munkát vállaló honfitársainkról, indítékaikról, élet- munkafeltételeikről. Jóval kevesebb információnk van azokról, akik önszántukból vagy kényszerűségből visszatérnek és a hazai munkaerőpiacon kívánnak elhelyezkedni. Jelen tanulmány folyóiratunk profiljától látszólag távol eső jelenséggel foglalkozik, a rendszerváltás környékén és azóta hazatérő egykori disszidensek vagy gyermekeik (akik egy szójátékkal „visszidensnek” nevezik magukat) idegenbeli lehetőségeivel, illetve a hazai munka világába való beilleszkedésük tapasztalataival. A tanulmány szerzője 24 érintettel készített interjút, amelyet két kötetben jelentetett meg. Jelen írás róluk szól, személyes életükből mutat be néhány – munkaerő-piaci szempontból is – releváns pillanatot. Nem reprezentatív, de talán a mai visszatérők, illetve az idegen kultúrákba beilleszkedni szándékozók számára is szolgálhat – ha áttételesen is – tanulságokkal.