ÖSSZEFOGLALÓ AZ MKT MUNKAÜGYI SZAKOSZTÁLYÁNAK AZ 57. KÖZGAZDÁSZ VÁNDORGYŰLÉSEN TARTOTT SZEKCIÓÜLÉSÉRŐL
Az 57. Közgazdász Vándorgyűlésen, Nyíregyházán 2019. szeptember 6-án a Magyar Közgazdasági Társaság Munkaügyi Szakosztálya a versenyképesség foglalkoztatási feltételeiről rendezett szekcióülést. Az ülés témája szorosan kapcsolódott a délelőtti programhoz, mely során szó esett például az „olcsó és végtelen” munkaerő korszakának végét követő új foglalkoztatási kihívásokról, valamint a technológiai és a digitális fejlődés jelentette lehetőségekről, illetve veszélyekről. Több előadó vázolta a környező országok munkaerő-piaci helyzetét, továbbá bemutatásra kerültek a hazai munkapiac átrendeződőnek tűnő, azonban továbbra is jelentős regionális különbségei.
Bagó József, a Belügyminisztérium vezető-kormányfőtanácsosa, az MKT Munkaügyi Szakosztályának elnöke, levezető elnökként röviden bemutatta a Munkaügyi Szakosztály tevékenységét, felhívta a figyelmet a Munkaügyi Szemle folyóirat szakosztályi rovatára, ismertette a szekcióülés menetrendjét. A szekcióban négy előadás hangzott el.
Elsőként Artner Annamária, a Magyar Tudományos Akadémia KRTK Világgazdasági Intézet tudományos főmunkatársa adott részletes helyzetképet a magyarországi munkaerőpiacról – tíz évvel a válság után, a világgazdasági konjunktúra végén. Közismert, hogy a foglalkoztatás szintje tekintetében a sereghajtókból felzárkóztunk az uniós országok középmezőnyébe, és bár a foglalkoztatás minősége több tekintetben jó, továbbra is azonosíthatók „gyenge pontok”. Ilyen a félperifériás országokra jellemző viszonylag magas – bár csökkenő – heti munkaóraszám, mely szerint az uniós rangsor felső negyedében helyezkedik el hazánk, és az elmúlt időszakban ebben a tekintetben relatív romlás volt megfigyelhető.
Bár 2016 óta jelentős bérnövekedés volt Magyarországon, relatív viszonylatban továbbra is lemaradásról számolhatunk be: a vásárlóerő-paritáson számolt, egy alkalmazottra jutó munkakompenzáció értéke szerint Magyarország 2008-ban még az uniós országok 21. helyét foglalta el, 2018-ban pedig – Bulgária után – a 27.-et. Az alacsony hazai termelékenység lassulva növekszik, 2018-ban a 21. helyen álltunk az uniós rangsorban. 2010 óta a Közép-Kelet-Európai országokat tekintve a legkisebb mértékű termelékenység javulás nálunk volt.
A 15-24 évesek NEET rátája tekintetében mind az EU-ban, mind hazánkban javulásról számolhatunk be, Magyarország stabilan, az uniós rangsor felső harmadának végén helyezkedik el ebből a szempontból.
A szociális helyzetet leíró különböző mutatók esetében a regionális pozíciónk megőrzése történt meg az elmúlt években (legnagyobb javulás az alacsony munkaintenzitású háztartásokban élők arányában következett be). Összességében 2017-ben 1,886 millió fő élt szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben Magyarországon (19,7%). Fontos tendencia az is, hogy 2008 és 2018 között a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedtek hazánkban, amennyiben a nemzeti jövedelemből részesedők decilisenkénti arányait hasonlítjuk össze. (slide-ok)
Fazekas Károly, Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont emeritus kutatója, korábbi főigazgatója a nem kognitív készségek munkaerő-piaci felértékelődéséről tartott előadást. A foglalkoztatási formák átalakulása, a digitális forradalom, a technológiák egymást követő gyors megújulása, a mesterséges intelligencia térhódítása jelentik azokat a folyamatokat, mely a készségek versenyfutását és új készségek felértékelődését hozzák el. Míg az iskolarendszerű képzés a kognitív készségek elsajátítását jól biztosítja, a nem kognitív készségek fejlesztése – melyek többek között a sikeres együttműködéseket is lehetővé teszik – kevésbé hangsúlyos. Ebben a koragyermekkornak kulcsszerepe van, ezért fejlesztésükkel, főleg a hátrányos helyzetű családokban, kiemelten az óvodának, iskolának is foglalkoznia kell(ene). A munkaerő-piaci folyamatok a foglalkozások tartalma szerinti polarizációt erősítik, növekszik azon munkakörök aránya, ahol többes készségekre (magas szintű matematikai és szociális készségek) egyszerre szükség van, valamint azok aránya is, ahol ezek a nem kognitív készségek értékelődnek fel. Ennek munkapiaci oka többek között az urbanizáció, mely a személyes, kulturális szolgáltatások iránti kereslet megnövekedéséhez vezetett, illetve a társadalmak öregedése, mely a szociális gondoskodás, ápolás területének növekedését biztosítja.
Az előadó prezentációja végén a mesterséges intelligencia térnyerése kapcsán azt a ma még megválaszolatlan kérdést fogalmazta meg, hogy vajon a mesterséges intelligenciák a nem kognitív készségekre is szert tudnak-e tenni, kiszorítva ezzel egyre több területen az embert, avagy – pozitív szcenárióként – felépíthető-e az ember és a mesterséges intelligencia együttműködésére épülő társadalom. (slide-ok)
Harmadikként Boda György, a Budapesti Corvinus Egyetem docense adott áttekintést A BMW magyarországi új gyára létrehozásának és működtetésének humántőke feltételei címmel. A bevett modell szerint egy multinacionális vállalat betelepülése előtt megvizsgálja az adott térségben az infrastruktúra állapotát, emellett a munkapiaci feltételeket, a rendelkezésre álló képzési intézményeket és a beszállítói lehetőségeket. A hatékony működéshez szükséges befektetéseket az érintettek a régiótól kérik (várják el). A kecskeméti Mercedes gyár betelepülésének sikeréből következő pozitív tapasztalat volt, hogy a város és a foglalkoztatási szolgálat proaktivitása nagyban segítette a folyamatot, valamint az, hogy a városi vezetés jól összefogta a különböző stakeholdereket, és egy kézben tartotta a folyamatokat.
A legfontosabb feltétel a munkaerő rendelkezésre állásának biztosítása A leghatékonyabb képzési forma a duális képzés, s fontos, hogy ezen képzés volumenének jelentősen meg kell haladnia a konkrétan betelepülni szándékozó multi közvetlen munkaerő igényét (erre jó példa, hogy a Debreceni Egyetem Nagyváradon is indít képzéseket). A legnagyobb hiba egy-két betelepülő multi közvetlen munkaerőigényeinek a kielégítésre koncentrálni. Ehelyett a térség munkaerő állományának általános felemelésébe is invesztálni kell, nehogy a munkaigény kiszolgálása a helyi vállalkozásoktól történő munkaerő elcsábításra épüljön. Ezen kívül a munkavállalók infrastrukturális igényeire is figyelni szükséges (lakhatás, közlekedés, oktatás stb.)
Az előadó óvta Magyarországot a közepes jövedelem csapdájától: az értékláncban ugyanis a járműgyártás a legalacsonyabb hozzáadott értékű tevékenység. A fejlett országok ezért helyezik ki a gyártást külföldre. Viszont a magas hozzáadott értékű upstream és downstream ágazatokban jelen vannak. A gyártás során a legalacsonyabb a képzési követelmény. Amennyiben az ellátási láncban jobb pozícióra törekszünk, az több tudást igényel. Ezért – az előadó megfogalmazásában – a kitörés útja a képzés: magas nyelvi és tudományos alapkompetenciákkal rendelkező érettségizett szakmunkásokra van szükség és a végrehajtáson túl jelentős problémamegoldó képességgel rendelkező felsőfokú képzettségűekre. (slide-ok)
Zemplényi Adrienne, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara jogi igazgatója az alkalmazott és elhanyagolt foglalkoztatási formák típusait és magyarországi elterjedtségét ismertette.
Az uniós átlaghoz képest, ahol a foglalkoztatottak 40-60%-a atipikus formában dolgozik, Magyarországon ezen formák elterjedtsége alacsonyabb (10% körülire tehető) Az elmúlt években hazánkban megfigyelt foglalkoztatás-növekedéssel párhuzamosan az alkalmazásban állók aránya nőtt, a nem alkalmazásban állóké csökkent. 2018-ban a foglalkoztatottak 89,6%-a dolgozott alkalmazottként. Ezen belül némileg csökkent az atipikus körbe sorolható formákban dolgozók aránya: a határozott idejű szerződéssel dolgozók aránya 2010-ben 9,8%-os volt, ami 2018-ban 7,3%-ra csökkent; a részmunkaidősök aránya 2010-ben 5,9%-ot tett ki, 2018-ban 4,9%-ot. A távmunkában dogozók részesedése is alacsony hazánkban, a munkaerő-felmérés 2018. I. negyedévi adatai szerint 5,9% volt azok aránya, akik életük során valamikor dolgoztak már távmunkában.
A Munka Törvénykönyve tízféle atipikus foglalkoztatási formát szabályoz, amelyek többségének elterjedtségéről nincsenek elérhető statisztikai adatok. Ezek a formák a következők: határozott idejű munkaviszony; részmunkaidős foglalkoztatás; távmunka, home office; munkakör megosztás; több munkáltató által létesített munkaviszony; munkavégzés behívás alapján; munkaerő kölcsönzés; egyszerűsített és alkalmi foglalkoztatás; bedolgozói munkaviszony; iskolaszövetkezeti munkaviszony.
Új jelenség, hogy számos atipikus foglalkoztatási forma keletkezik az online platformokon keresztül is (az ún. megosztáson alapuló gazdaságban), melyek általában rövid távú, alkalmi munkákra keresnek és foglalkoztatnak teljesen különböző hátterű, képzettségű, tapasztalattal rendelkező munkavállalókat. Ezek a formák bizonytalan, sokszor prekárius jellegű foglalkoztatásban öltenek testet, melyekben a munkavállalók szociális biztonságának megőrzése (a rugalmasság és a biztonság ötvözése) komoly kihívást jelent. (slide-ok)
IGNITS GYÖRGYI
(a szerző a Belügyminisztérium osztályvezetője)