Egy félperifériás helyzetű, kis belpiacú, szegénységgel, munkanélküliséggel, eladósodással és az elmúlt évtizedben csökkenő versenyképességgel jellemezhető ország számára a válságból való kilábalás duplán nehéz, hiszen a kilábalás egyben a világgazdasági pozíció korábban elmaradt javítását is kellene, hogy szolgálja. A rövid távú célok azonban sokszor ellentmondanak a hosszabb távúaknak. A felzárkózás a versenyképesség növelését igényli az egységnyi munkaerőköltség leszorításával. Ha azonban a termelékenységnövelés elmarad, az egységnyi munkaerőköltség leszorítása csak a bérek leszorításával lehetséges. Ez azonban ellene hat a termelékenység hosszabb távon megalapozandó javulásának. A cikk a közfoglalkoztatásnak e folyamatban betöltött szerepéről szól, az elmúlt évek munkaerő-piaci folyamatai tükrében.