A 65 évesnél idősebb korosztály részvétele a formális gazdaságban a nemzetközi átlagnál jóval alacsonyabb (2,7%). Erről sokan úgy vélekednek, hogy sem az érintetteknek, sem a társadalomnak nem előnyös. Csoba Judit és Ladancsik Gábor 2625 fős többlépcsős valószínűségi mintán vizsgálta e munkaerőpiaci szempontból kevéssé kutatott generáció időgazdálkodását és munkavállalását meghatározó tényezőket. Kutatásuk eredményét a Socio.hu online folyóirat 2020/2. számában ismertették.
A szerzők megállapították, hogy e korosztály minimális munkaerőpiaci jelenléte mellett több mint kétharmaduk vesz részt olyan költséget kiváltó tevékenységben, amelyet munkavégzésnek tekinthetünk. Ilyen pl. az önellátásra irányuló kertészkedés és állatgondozás, a háztartási feladatok ellátása, vagy a családban – unokák, ápolásra szoruló családtagok körében – végzett szolgáltatáskiváltó tevékenység.
Az Ezüst Generáció tagjai tehát lényegesen nagyobb arányban végeznek munkát, mint ami a hivatalos foglalkoztatási statisztikákból kiolvasható, s munkavégző képességük – különösen a fiatalabb nyugdíjas generáció körében – kedvezőbb állapotot mutat, mint ami a foglalkoztatási rátákból visszatükröződik. Ugyanakkor célszerű azt is megjegyezni, hogy a 65+ generáció végzettsége és szakmai felkészültsége nem illeszkedik napjaink munkaerőpiaci keresletéhez. A 65+ generáció tagjainak többsége így „beszorul” az informális gazdaság keretei közé.
Gazdasági aktivitásukat a klasszikus szocio-demográfiai mutatók közül a kor, a nem és a lakóhely kevésbé befolyásolta, míg az iskolai végzettség, az egészségi állapot vagy a háztartás nagysága meghatározónak bizonyult. A megromlott egészségi állapot negyedére csökkenti a munkavállalási hajlandóságot, míg a háztartás létszámának növekedése másfélszeresére növeli a munkavállalással kapcsolatos motiváció esélyszorzóit.
Az egyértelmű igazolást nyert, hogy a 65+ generáció esetében a nyugdíjazást követő években – a transzferjövedelmeknek köszönhetően – nincs anyagi kényszer a munkában maradásra, döntő többségük rendelkezik saját jogon járó nyugdíjjal.
A kutatás – véleményünk szerint – legfontosabb megállapítása, hogy a legidősebbek alacsony gazdasági aktivitását alapvetően befolyásolja az ún. „interiorizált ageizmus”, azaz a kor-alapú sztereotíp gondolkodás, előítélet, amely nemcsak a fiatalabb korosztályok vélekedésére, hanem maguknak az érintetteknek, tehát a 65 éven felülieknek a gondolkodásmódjára, alapvető attitűdjére is jellemző. A döntő többség nem motivált a formális gazdaságban történő részvételben.
Tegyük hozzá, ez arra is figyelmeztet, hogy ha a nyugdíjkorhatár emelése, a munkaképesség kitolódása és a feltételezett munkaerő-kereslet miatt változtatni akarunk a legidősebbek munkavállalására vonatkozó motivációján, akkor az anyagi kényszerek és ösztönzők mellett a társadalmi sztereotípiák megváltoztatására is figyelmet kell fordítani.
Csoba Judit – Ladancsik Gábor (2020): Az Ezüst Generáció a munkaerőpiacon. A 65+ generáció munkavállalása és időgazdálkodása Socio.hu 10. évf. 2. szám, 53-78. o.