A rendszerváltozás utáni hazai kormányzati struktúrában önálló munkaügyi minisztérium és foglalkoztatási szolgálat alakult ki, ahogyan a tripartit érdekegyeztetés modellje is erős kontinentális (német) hatásokat hordozott magán. 1990 és a 2000-es évek eleje között szakmai axióma volt, hogy a munkaerőpiac keresleti és kínálati oldalát is leginkább egy jól működő munkaügyi szervezeten keresztül lehet jól célzottan, kevés holtsúlyhatással ösztönözni. 2005-ben azután megjelentek az első tömeges ifjúsági és idősebb korosztályt támogató START kártyák. Mára pedig a teljes gondolkodás megváltozott, a támogatáspolitika az adópolitikai megoldások irányába került át. Ez a cikk az adópolitika vs. foglalkoztatáspolitikai megoldások arányával foglalkozik és az elmúlt húsz év hazai gyakorlatára reflektál.