A szerző az Európai Unió Bíróságának Worten ügyben hozott ítéletének tükrében áttekinti a magyar szabályozási környezetet a munkaidő-nyilvántartás vezetése és az ezzel kapcsolatos munkaügyi ellenőrzés vonatkozásában. Részletesen taglalja a Kúria ezzel kapcsolatos joggyakorlatát, valamint ismerteti a Nemzeti Munkaügyi Hivatal célellenőrzésének tapasztalatait is. Ezt követően – különbséget téve a papír alapú és az elektronikus munkaidő-nyilvántartás között – megállapításokat tesz a nyilvántartások vezetésével és a munkaügyi ellenőrzést végző hatóság részére történő továbbításával kapcsolatban – különös tekintettel arra az esetre, amennyiben az elektronikus nyilvántartáshoz hozzáféréssel rendelkező munkavállaló nem tartózkodik a munkavégzés helyén a munkaügyi ellenőrzés időpontjában.