2022. szeptember 22–23-án Szegeden lezajlott A 60. Közgazdász-vándorgyűlés plenáris és szekcióülésein elhangzott, főbb gondolatokat, javaslatokat ezúttal is összesítette a Magyar Közgazdasági Társaság azzal a szándékkal, hogy a hazai gazdaságpolitika irányítóinak és döntéshozóinak a figyelmébe ajánlja megfontolásra.

Az összeállításban nagyon tartalmasak a foglalkoztatással kapcsolatos megállapítások, amelyek a következők:

A 2018-tól a hazai munkaerőpiacot a munkaerő iránti túlkereslet jellemezte, amelyet a koronavírus járvány csak átmenetileg mérsékelt. Az okok részben demográfiaiak: a kilépő és belépő korosztályok eltérő létszáma, valamint az erősen negatív egyenlegű munkaerő-piaci célú migráció okolható érte, részben pedig a kvalifikált élőmunkát egyre nagyobb volumenben igénylő gazdasági szerkezet.

A közelmúltban több olyan kormányzati intézkedés is született, amelyek igyekeztek a potenciális munkaerőforrást bővíteni, ilyen például a nyugdíjkorhatár növelésén túl a nyugdíj melletti foglalkoztatás anyagilag kedvezőbbé tétele, vagy a 25 éven aluliak szja-mentessége. Mint arra a gazdálkodó szervezetek körében végzett vizsgálatok is rámutattak, ezek hatása igen mérsékelt volt, és vannak még tartalékok a nyugdíjasok és a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása terén. Ezek a rétegek azonban csak a jelenleginél hatékonyabb ösztönző eszközökkel lennének mobilizálhatók. Pótlólagos munkaerőforrást biztosíthatna a nyugdíjkorhatár további emelése, vagy a „nők 40” program újragondolása, amelyre egy átfogó nyugdíjreform keretében lenne lehetőség.

A gazdaságnak jelenleg szüksége van a külföldi munkaerőre is, de ez csak részben pótolja a migrációs veszteséget. A külföldön élő és dolgozó magyarok „visszacsábítására” a jelenlegi gazdasági körülmények között mérsékelt esély látszik. A regisztrált álláskeresők, illetve a közfoglalkoztatottak csak részben tekinthetők potenciális munkaerő-tartaléknak, mivel jelentős hányaduk csak nehezen, jelentős anyagi és humántőke-ráfordítás mellett vezethető vissza az elsődleges munkaerőpiacra. Ugyanakkor ezen a területen a humántőke-befektetések indokoltak.

A kereslet és a kínálat közötti egyensúlytalanság feloldásának a leghatékonyabb módja az lenne, ha sikerülne változtatni a jelenlegi alacsony termelékenység jellemezte gazdasági struktúrán, aminek viszont előfeltétele a korszerűbb, hatékonyabb oktatási rendszer, beleértve ebbe a már foglalkoztatottak folyamatos képzését is. Az ország területi nagyságához képest igen jelentősek a regionális különbségek. Egyrészt kialakultak az egyre inkább kiürülő válságtérségek, miközben keletkeztek nagymértékű beköltözéssel terhelt, agglomerációs települések. Ez mindenképpen szükségessé teszi a mindenki számára elérhető közszolgáltatások körének mielőbbi újradefiniálását.

Jellemző, hogy azok a cégek vannak most versenyelőnyben mind munkaerő-megtartó képességüket, mind pedig gazdasági eredményességüket tekintve, amelyek a változásokra, a zöld átmenetre már egy ideje tudatosan készültek. Innovációpolitika szempontjából a humántőkébe való befektetéssel kerülhetjük el azt, hogy a 70-es évekhez hasonló mély válság alakuljon ki. Problémát jelent, hogy az egyetemek jobbára csak a nemzetközi cégek diplomásmunkaerő-igényét tudják kielégíteni, a kkv-szektorét már nem. Ez is az egyik oka annak, hogy a kis- és középvállalati szektorban, nemzetközi összehasonlításban kifejezetten alacsony a diplomások aránya Magyarországon.

Még ha a vállalatok stratégiailag tudnak is alkalmazkodni a változásokhoz, ezeket a folyamatokat munkavállalói képzésekkel is meg kell támogatni. Éppen ezért a továbbképzések szerepe – és ebben a munkáltatók felelőssége – felértékelődik. A továbbképzésekre egy, a duális képzésekhez hasonló rendszer kialakítása jelentene megoldást. A képzéseknek személyre szabottan, a soft skillek fejlesztésére koncentrálva kell megvalósulniuk.

 A minőségi humán tőke biztosításának legfontosabb területe az oktatás. A hazai közoktatás egyik kihívása, hogy a gyermekek tanulmányi eredményeit és így a kilátásait is jelentős mértékben befolyásolja a családi háttér, ezért a társadalmi mobilitás egyenlőtlenségét csökkenteni kell. Ez akkor lehetséges, ha sikerül a tanári pályát ismét vonzóvá tenni. A felsőoktatás megkezdődött reformjának folytatása szükséges ahhoz, hogy emelkedjen a diplomások száma, azon belül a műszaki és tudományos végzettségűek aránya, valamint, hogy a hazai egyetemek minél inkább versenyképes tudást adjanak.

A teljes dokumentum itt érhető el: https://www.mkt.hu/wp-content/uploads/2023/01/KESZ_A_60_Kozgazdasz-vandorgyules_javaslatai.pdf