Munkaügyi kapcsolatok Európában, 2012

 

Az elhúzódó gazdasági válság komoly kihívás elé állítja a munkavállalók és munkaadók képviselői és a kormányok közötti párbeszédet – derül ki az Európai Bizottság április 11-én közzétett jelentéséből. A legújabb kormányzati reformok számos esetben a szociális partnerek érdemi részvételét mellőzve, hatékony szociális párbeszéd nélkül valósultak meg, ami egyre több konfliktust eredményez a munkaügyi kapcsolatokban Európában.

 Míg a kétévente megjelenő jelentés 2010 évi kiadványa szerint a szociális párbeszéd hozzájárult a válság korai hatásainak leküzdéséhez szükséges rugalmas alkalmazkodáshoz, addig a mostani, 2012-es kiadás következtetése szerint az államadósság támasztotta kihívások, valamint számos tagállam államháztartás-konszolidációs intézkedései jelentős változásokat okoztak a munkaügyi kapcsolatok terén Európában.

A szociális partnerek, azaz a munkavállalók és munkaadók képviselőinek bevonása kulcsfontosságú a kormányzati reformokba, mivel a szociális párbeszéd keretében kidolgozott megoldásoknak nagyobb a társadalmi elfogadottságuk, egyszerűbb a gyakorlatban történő végrehajtásuk, és kisebb eséllyel vezetnek konfliktusokhoz. A jól strukturált szociális párbeszéd hatékonyan járulhat hozzá Európa gazdasági ellenálló képességének növeléséhez, és segíthet kilábalni a jelenlegi válságból.

A válság korai szakaszában a kormányzatok és a szociális partnerek gyakran működtek együtt a foglalkoztatást érintő negatív hatások csökkentése érdekében, általában a belső rugalmasság kiaknázásával, illetve időleges munkaidő-szervezési megoldások alkalmazásával.

A válság azóta elmélyült és a gazdaság különböző ágazataira terjedt át. A pénzügyi krízis államadósság-válságba torkolt, az államháztartási konszolidáció került a makrogazdasági intézkedések középpontjába. Mindez kedvezőtlen környezetet teremtett a szociális párbeszédhez, amit számos országban ágazati konfliktusok is tetéztek. Az államháztartási egyensúlytalanságok korrigálása több tagállamban is a kollektív tárgyalások reformjához vezetett, nem egyszer hatékony szociális párbeszéd nélkül. Mindezek ellenére a jelentés következtése szerint s strukturált szociális párbeszéd még mindig a megfelelő megközelítés a társadalmi konszenzus építésében és a gazdasági és szociális reformok fenntarthatóságának biztosításában.

A számos tagállamra jellemző kormányzati kiadáscsökkentések fényében a jelentés a közszféra - közigazgatás, oktatás, egészségügy - munkaügyi kapcsolataira fókuszál. Szociális párbeszéd keretei között végrehajtott hatékonyság növelési célú közszféra-átszervezések kiegyensúlyozottabb megoldásokhoz vezettek, mint a szociális párbeszédet mellőző reformintézkedések, melyek vitatható jellegét az intézkedéseket kísérő munkaügyi konfliktusok sora is jelezte.

A közszféra versenyszektortól jelentősen különböző munkaügyi kapcsolatainak egyik kulcsfontosságú sajátossága, hogy a munkavállalók státuszuk szerint tisztséget töltenek be és egész életre szólóként tekintenek állásukra, az állam pedig státusza szerint egyedüli munkáltató. Ez másfajta jogokat és kötelezettségeket jelent a közszféra munkavállalói számára, köztük bizonyos korlátozásokat a kollektív tárgyalást és a sztrájkjogot illetően.

Az államadósság-válságra reagáló kormányok a közszférában drasztikusan felgyorsították és fokozták a folyamatban lévő reformokat, és a végrehajtás módszerei közül gyakran kimaradt a szociális párbeszéd. A tagállamok egy része azonban, ahol a közszféra átalakításának hosszútávú trendje a hatékonysági cél elérése érdekében kiegyensúlyozott megközelítést és a konfliktusok korlátozását célozta meg napjainkig is fenntartja a szakszervezetek és közszféra munkáltatói közötti kollektív megállapodások hatálya alá tartozó megoldások körét.

A munkaügyi kapcsolatok közszférabeli válságának hatása igen jelentős, különösen a szakszervezetekre nézve. Már jó ideje a közszféra adja a szakszervezeti tagok magját: a szakszervezeti tagság aránya számos tagállamban számottevően magasabb a közszférában, mint a versenyszektorban. A fogyatkozó közszférát eredményező megszorítási politikák és a demográfiai trendek együttes hatásaként az elkövetkező években összességében valószínűleg tovább fog csökkenni a szakszervezeti tagság a közszolgáltatási ágazatokban. A közszféra reformjainak, és jelenlegi, konfliktusokkal terhelt környezetének következtében ezen a területen a munkaügyi kapcsolatok további változása várható.

A közép- és kelet-európai (KKE) régió országai között a szociális párbeszéd tekintetében fennálló jelentős különbségek ellenére – Szlovénia kivételével – mindenütt gyengék és szétaprózottak a munkaügyi kapcsolatok intézményei. A nemzeti munkaügyi kapcsolatok rendszerének az egyetértés elősegítése érdekében történő felélénkítése elengedhetetlen a gazdasági és társadalmi reformok hosszú távú fenntarthatóságának biztosításához, hangsúlyozza a jelentés.

A 2004-es és 2007-es Uniós bővítések tovább növelték a munkaügyi kapcsolatok sokszínűségét az EU-ban. A jelentés értelmében az EU-15 országaival való összehasonlításban az új tagállamokban jellemzően gyengébbek a szakszervezetek, tagságuk kisebb arányú, nincsenek régóta fennálló munkáltatói szervezetek, kevésbé vannak hagyományai a kétoldalú kollektív tárgyalásoknak, rendszerint kisebb területet fednek le a kollektív tárgyalások, valamint erős formális tripartit szemléletmód uralkodik, amely részben helyettesíti a kevésbé fejlett, ágazati szintű kollektív tárgyalási rendszereket. Egyetlen kivételként Szlovénia ment el legmesszebb a koordinált tárgyalási folyamatok intézményesítését, a munkavállalói képviseletet és a tárgyalások által lefedett területeket illetően.

A tripartit rendszer és a szociális paktumok szerepe miatt a munkavállalók tájékoztatásának, és a velük való konzultációk mértéke eltérő az egyes KKE országokban, ami a kormányzatok változó mértékű érdeklődését jelzi stabil tárgyalási struktúrák iránt, bizonyos fokig összefüggésben a változó mértékű szervezettséggel is.

A KKE országok munkaügyi kapcsolatainak eltérései ellenére általános vonás, hogy a munkaügyi kapcsolatok intézményei és szereplői továbbra is gyengék és fragmentáltak. Bizonyos fejlemények további aggodalomra adnak okot, különösen azért mert egyes folyamatban lévő reformok aláássák a meglévő konszenzust is, amely ahhoz lenne szükséges, hogy a változásokhoz való igazodásban hatékonyan vegyenek részt a szociális partnerek. A KKE országok közül több esetében is egyre inkább konfliktusokkal terhelt munkaügyi kapcsolatokat eredményeznek a válságra adott válaszok. A jelentés arra a következtetésre jut, hogy az új tagállamokban meg kell erősíteni a nemzeti munkaügyi kapcsolatok rendszerét, valamint támogatni kell a szociális párbeszédet annak érdekében, hogy előmozdítsák a konszenzust a folyamatban lévő gazdasági és társadalmi reformok hosszú távú fenntarthatóságának biztosításához.

http://ec.europa.eu/social/main.jsp?langId=en&catId=329&newsId=1856&furtherNews=yes