Az OECD tagországok foglalkoztatási várakozásait évente áttekintő OECD Employment Outlook 2026 évi jelentése szerint a tagországok munkaerőpiacai ugyan az elmúlt évben továbbra is ellenállónak bizonyultak, ám a gyengülés új jelei mutatkoztak a foglalkoztatás és a munkaerő-piaci részvétel növekedésének lassulása révén.
Az OECD átlagos munkanélküliségi rátája viszonylag stabil maradt, ez év májusában 4,9%-ot tett ki, miközben a tagországok közel kétharmadában enyhe emelkedés volt megfigyelhető. A fiatal diplomások körében – a többi munkavállalóhoz képest – szintén növekszik a munkanélküliség kockázata; ez a tendencia jóval a generatív MI-modellek elterjedése előtti időre datálható, ami összetettebb kiváltó okokra utal.
Összességében azonban az OECD-n belüli átlagos foglalkoztatási és munkaerő-piaci részvételi arányok továbbra is a rekordértékek közelében vagy azok szintjén maradtak: 2026 első negyedévében 72,1%-ot, illetve 76,7%-ot értek el.
A munkaerőpiaci lehetőségek tekintetében a geográfiai különbségek láthatóan markánsabbá váltak. Az emberek lakóhelye alakítja munkalehetőségeiket, karrierjük előmenetelét és életszínvonalukat. Az OECD-országok több mint felében a kis régiók foglalkoztatási rátája több mint 20 százalékponttal tér el, amelynek legfeljebb a fele magyarázható a helyi népesség jellemzőinek különbségeivel, míg a többi azt tükrözi, hogy mit kínálnak maguk a lokációk. Ugyanaz a munkavállaló, ugyanolyan képzettséggel, nagyon eltérő munkaerőpiaccal szembesül attól függően, hogy hol él. A társadalmi kohéziót is veszélyeztetheti, ha az emberek úgy érzik, hogy rajtuk kívül álló okok miatt lemaradnak a virágzóbb területeken élőktől.
Bár a reálbérek növekednek, a növekedés üteme elmarad az egy évvel korábbitól: az éves reálbér-növekedés átlagosan 2,2% volt 2026 első negyedévében, szemben a 2025 első negyedévében mért 2,7%-kal. Ráadásul számos országban a reálbérek már az energiaárak közelmúltbeli megugrása előtt sem érték utol a 2022-es inflációs csúcsot.
Ebben a helyzetben az OECD a politikai döntéshozók számára olyan intézkedéseket javasol, amelyek a helyi munkaalkalmak támogatása mellett ösztönzik a munkavállalókat a regionális adottságok kihasználására, illetve amelyek a mobilitási, az elérhetőségi lehetőségek javítását eredményezik. Áthelyezési támogatásokat, ingázási és lakhatási támogatást, valamint személyre szabott munkaerő-közvetítési szolgáltatásokat kell biztosítani. A területalapú iparpolitikák pedig az egyes régiók adottságaira építve segíthetik a helyi munkahelyteremtést, erősítve egyúttal az ipari diverzifikációt, hogy ezzel is növeljék a régiók ellenálló képességét – összegzi a jelentés.
Ld. bővebben: https://www.oecd.org/en/publications/oecd-employment-outlook-2026_7e710f54-en.html