A foglalkoztatás növekedésének értékelése gyakran túlzottan mennyiségi szemléletű, miközben fontosabb lenne a foglakoztatás változásának minőségi oldalát vizsgálni. A mennyiségi növekedés önmagában nem feltétlenül hasznos, ha a költségek gyorsabban nőnek, mint a hasznok, és ha a növekedés hosszú távon nem tartható fenn. A foglalkoztatás bővülésének erkölcsi tartalmát is mérlegelni kell, nem szabad pusztán a számokra hagyatkozni.
Az effektív és kiegészítő foglalkoztatást legalább elméletben szét kell választani! A foglalkoztatás növekedését nem lehet reálisan értékelni, ha a növekményekben nem különítjük el az effektív, magas termelékenységű munkahelyeket a kiegészítő foglalkoztatástól, mint például a közmunkától vagy a külföldi foglalkoztatástól, amelyek termelékenysége nemzeti szempontból alacsony vagy nulla.
2012 után Magyarországon a termelékenység növekedése gyorsult, miközben az összes kibocsátás – a termelés - növekedése lassult. A kettő együtt a foglalkoztatás növekedésének lelassulását eredményezte. A termelés növekedésének ez a lassulása megakadályozta az 5 milliós foglalkoztatási szint 2020 körüli elérését.
A foglalkoztatás mennyiségi növelése önmagában nem elégséges. Korszerűbb, jövedelmezőbb termelési struktúrára és a foglalkoztatottak összetételének fejlesztésére van szükség a fenntartható gazdasági fejlődés érdekében.