A nők munkaerő-piaci pozíciója – társadalmi helyzetük vetületeként – a férfiakénál rosszabb. Nemzetgazdasági szinten ez kifejezésre jut szűk körű lehetőségeikben a hatalomgyakorlás színterén, a foglalkoztatáshoz való egyenlőtlen hozzáférésben, a munkaerő-piaci integráció, reintegráció nehézségeiben, a munkaerő-piaci szegregáció újratermelődésében. Szervezeti szinten elsősorban a felvételi korlátok működésében, az előmeneteli esélykülönbségben, a munkakörök nőkre hátrányos rangsorolásában és értékelésében, a keresetek terén érvényesülő egyenlő bánásmód követelményének hiányában érvényesül. Jelen tanulmányban ez utóbbi jelenséget igyekszem részletesebben bemutatni és a lehetséges magyarázatokat összefoglalni.