Felépül-e, megmarad-e egy szakma koherens, rendszerezett tudás- és készségtára olyan viszonyok között, ahol felerősödnek az egyéni utak, ahol változatos szervezeti terepeken és környezetben az egyéni CV-ben és portfolióban megtestesülő professzionalitás működik, s kevés energia fordítódik a professzió, mint tudás- és érdekközösség fenntartására? A professzióépítés nagyon sikeres stratégiákat jelentett a XX. század hatvanas éveiig, de a századfordulóra felerősödtek a kihívások. E megváltozott – a globális piaci erők által formált – világban kell a professzionalitás olyan modelljeit kidolgozni, amelyek fenntartják a szakmai döntések diszkrecionális jogát, autonómiáját, biztosítják a praxisok kollektív kritikai reflexióját, s így a tudások fejlesztését, valamint a közjóért való felelősség felvállalását. Hogy jó válaszok születhessenek, nem érdektelen áttekinteni a professziókról való szakmai diskurzust, s a megjelenített szempontokat.