A cikk szakszervezeti elnök szerzője az utóbbi 15 év foglalkoztatási folyamatai és a kapcsolódó reflexiók sajátos, elsődlegesen érdekvédelmi szempontból történő elemzésére vállalkozik.
A szerző álláspontja szerint a jelenlegi jogérvényesítési eszközök a munkabérrel összefüggő visszaélésekkel kapcsolatban korlátozottan bírnak elrettentő erővel, így büntetőjogi következmények esetleges alkalmazására tesz javaslatokat.
Ebben az írásban a hazai felsőoktatáspolitika elmúlt másfél évtizedének, – az uralkodó rezsim alapján mondhatnánk –, hogy a „hosszú 2010-es” évek felvételi politikájára és diplomás kibocsátásra koncentrálva jellemezzük a hazai felsőoktatás fejlődését.
A szerző azt a tételt bizonyítja az adatok részletes elemzésével, hogy nem attól sikertörténet egy foglalkoztatás, hogy nagy, hanem attól, hogy minőségi növekedést biztosít.
A jegyzet szerzője negyedszázadnyi kamarai szakképzés szervezői munkatapasztalat birtokában kritikus visszatekintést ad a releváns tanulságok levonásával a gazdaság-, a foglalkoztatás- és a szakképzés-politika 2010-es évekbeli összefüggéseiről.
A Közgazdász‑vándorgyűlés Munkaügyi Szakosztálya szekcióülése egyrészt a hazai iparpolitikai ambíciók tapasztalatait és gazdasági következményeit, másrészt a krónikus munkaerőhiány kezelésére használt eszközök szabályozási, munkaerőpiaci és társadalmi kérdéseit tárgyalta.
A szerző a szociális partnerek közötti érdemi érdekegyeztetés hasznossága mellett érvel, és konkrétan bemutatja, hogy az egykori Országos Érdekegyeztető Tanács utódjának tekintett Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács erre nem alkalmas.
A tanulmány célja, hogy a hazai járások pozícióit regionális metszetben néhány statisztikai adaton keresztül áttekintse, reflektálva az egymillió új munkahely megvalósulásáról kialakult vitára.
A Szemle hasábjain kibontakozott szakmai vita lehetőséget ad a Magyar Munka Terv egyik konkrét intézkedésének, az érdekegyeztetés átalakításának górcső alá vételére is.
Bagó József vitaindítója alkalmat ad néhány körülmény újragondolására. Elsősorban a nemzetközi munkaerőmozgással, továbbá a közfoglalkoztatással, a foglalkoztatottak összetételével és az intézményrendszerrel kapcsolatban.
A szerző azt a kérdést teszi fel, hogy a versenyképességi és innovációs következmények szempontjából valójában milyen minőségű, hozzáadott érték előállítású munkahelyek létrehozásáról van szó az „egymillió új munkahely” célkitűzés keretében.