A hazai alacsony részmunkaidős foglalkoztatás számottevő szerepet játszik a foglalkoztatottság alacsony szintjében. Az alacsony részaránynak sok oka van. E cikk ezek közül csak egy tényezővel, az alacsony részarány szerző által vélt foglalkoztatáspolitikai okával és a bővülés szerző által vázolt foglalkoztatáspolitikai feltételeivel foglalkozik.
Jelen tanulmány egy, a múlt évben készült kutatás néhány részeredményét foglalja össze. A vizsgálat többek között egy, a munkanélküliek körében végzett felmérésre épült, amely alapvetően e társadalmi csoport viszonyulását vizsgálta az atipikus formákkal szemben. A kutatás két országban zajlott párhuzamosan, így Szlovákiában és Magyarországon, és lehetőséget adott több nézőpontból a kérdés megvitatására. A mostani írás azt vizsgálja, hogy létezik-e különbség az atipikus munkák megítélésében a szlovákiai és a magyar állástalanok között.
A tanulmány a részmunkaidő és a szektorok, továbbá a tevékenységi sajátosságok közötti kapcsolatot vizsgálja. A kutatás alapján a részmunkaidő döntően a szolgáltatási szektor foglalkoztatási formája, mert ott jelentős a gazdasági tevékenység hullámzása, amelyhez való hatékony igazodás többek között a részmunkaidős dolgozók alkalmazásával érhető el.
A munkaidőkeret intézménye több évtizede ismert a hazai munkajogi szabályozásban, egyre szélesebb körben történő alkalmazása azonban elsősorban csak a gazdasági válság kitörése után, annak hatására indult meg. 2008 óta az alkalmazott válságkezelési csomagok HR-elemeként több magyarországi vállalat vezetett be munkaidőkeretet, amely a munkaerő rugalmasabb foglalkoztatását, a munkaidő gazdasági tevékenység hullámzásához való hozzáigazítását teszi lehetővé.
A segítőkész bobby esete a szabadságmegváltással
A cikk két manapság divatos kifejezést értelmez, bont ki gyakorlati megvalósulások szempontjából. Ezek: a work-life balance, illetve a slow life mozgalom.
A munkaerőpiacra belépni vagy újra belépni kívánók számára sokszor nem a hagyományos, elsődleges munkaerő-piaci, alkalmazotti formák jelentik a megoldást. A munkaerőpiactól távol került csoportok számára a hagyományostól eltérő, atipikus foglalkoztatási formák lehetséges megoldást jelentenek arra, hogy kapcsolatba kerüljenek a fizetett munka világával. Az atipikus foglalkoztatási formáknak van egy tranzit, átmeneti hatása is. Egyesek számára lehetőséget nyújtanak a munkaerőpiacra való visszatérésre vagy belépésre.