A Munkaügyi Szemle 2008. évi III. számában jelent meg Dávid János – Fülöp Edit „A munkaerő-kereslet szakmaszerkezeti előrejelzése. A kereslet és az oktatási kibocsátás egybevetése” című tanulmánya. A tanulmány alapjául szolgáló kutatással kapcsolatban több elvi és módszertani kritikai észrevétel fogalmazható meg. Jelen cikkben azonban ezeket teljes körűen nem részletezem, hanem a felhasználók számára legizgalmasabb kérdésről, a képzés és a foglalkoztatás összehangolásának témaköréről fejtem ki véleményemet.
Ha a munkavállaló esetében gazdasági indokból, átszervezés okán más munkakör betöltésének lehetősége vetődik fel, vagy a munkakör betöltéséhez szükséges képzettségi feltételek változnak, az ehhez kötődő preventív jellegű képzésekhez, a vonatkozó jogszabályi feltételek fennállása esetén, a munkaerő-piaci szervezet támogatást nyújthat, átvállalva ezáltal a munkáltatót egyébként a munkajogi szabályokból adódóan terhelő költségeket, azok egy részét. A Munka Törvénykönyve (1992. évi XXII.
Az elmúlt években a munkaerőpiacon tapasztalható folyamatok számos olyan kérdés sürgető megválaszolását vetették fel, amelyek a gazdasági növekedés, versenyképesség, foglalkoztatás, oktatás kapcsolatának újszerű, az összefüggéseknek a korábbiaknál mélyebb feltárását igényelték. Magyarországon mind a gazdaság foglalkoztató képessége, mind a kereslet és kínálat összhangja terén súlyos feszültségek vannak. A jelentős munkaerő túlkínálat ellenére alacsony a foglalkoztatás szintje, miközben az ország egyes területein több szakmában is munkaerőhiány jelentkezik.
Időcsapdában az oktatáspolitika
Manapság az emberi-erőforrás gazdálkodás területén talán a legtöbb vita az oktatási rendszer körül zajlik. Szinte minden ágazatában a szakképzéstől a felsőszintű képzésig szenvedélyes szakmai vélemények csapnak össze, és mindez nem nélkülözi a politikai felhangokat sem. (A cikk 2007 februárjában született - a szerk.)